7 ezer éves istenek: emberábrázolás az újkőkorban

Az agyagból formált, ember alakú szobrocskák és edények a korai újkőkorban jelentek meg Magyarország területén, de a neolitikum későbbi szakaszaiban is megfigyelhető a használatuk. Gyakrabban női alakot testesítenek meg, de férfi alakok is előfordulnak. A korai időszakban általában az ábrázolás módja sematikus, később részletgazdagabbá válik. A késő neolitikumban jellemzőek az ülőidolok, melyeknél már a ruházat, illetve egy-egy eszköz is megjelenik. Az előadás ezen embert – ideált vagy istenséget – formázó tárgyak témáját járja körbe, melyek az egykor élt emberek hitvilágához köthetőek, s különböző rituális szertartások kellékeként szolgálhattak.

Programvezető: Markó András