Kedves Látogatóink!
Örömmel jelentjük, hogy idén is lesz Régészet Napja, méghozzá országszerte több mint 20 városban! Tavaly a lelőhelyek felderítését és az ásatási módszereket jártuk körül, idén pedig a régi-új, kisebb vagy nagyobb közösségeinket vesszük górcső alá – természetesen szigorúan régészeti módszerekkel.
Közösségek régen és ma
A közösségek mindannyiunk életében fontos szerepet játszanak. Ha megkérdezik, kik vagyunk, hogyan jellemeznénk magunkat, szinte azonnal közösségbe soroljuk magunkat, például a család, munka, hobbi, etnikum, nyelv, állampolgárság, vallás, korcsoport, foglalkozás, érdeklődés kapcsán. Minden közösséghez bizonyos szabályok alapján tartozhatunk, és ezek a szabályok adnak keretet az életünknek és a társadalom életének. Bizonyos közösségekbe beleszületünk, belekerülünk adottságaink alapján, bizonyos közösségeket pedig magunknak választunk életünk során. A közösséghez tartozás sokféle módon megnyilvánul: hasonlóan öltözünk, ugyanazokon a vicceken nevetünk, hasonló ételeket eszünk.
A régészet legtöbbször a közelebbi és a távoli múlt társadalmainak a különféle közösségeit vizsgálja. Bár a kutatók egyének maradványait találják meg, a régészeti forrásanyag nem jelent kulcsot ahhoz, hogy az egykori emberek hogyan gondolkodtak magukról, mit éreztek. A tudomány a fennmaradt tárgyi emlékek hasonlóságait és különbségeit tudja vizsgálni. Ezek alapján határoz meg csoportokat, és a külső jegyek alapján következtet az egykori közösségekre, amelyek tagjai például hasonló övet hordtak, vagy hasonló módon építették a házaikat. A 19. század kutatói azt gondolták, hogy az anyagi kultúra csoportjai egyértelműen népeknek felelnek meg, így ezeken keresztül rajzolták meg a népek történelmét. A mai régészet ezt nem így látja már, hiszen egy ember több közösséghez is tartozik élete során, akár párhuzamosan, akár egymást követően, amelyek mind hatással vannak a régészeti emlékanyag mintázataira, ahogy a különféle emberi csoportok bonyolult kapcsolatrendszerei is. A kutatók az emlékek értelmezése során szem előtt tartják azt is, hogy a csoportok egyénekből állnak, és az ő döntéseik alakítják a közösséget.
A Régészet Napja 2017 azt vizsgálja, mit tud a régészet feltárni ezekről az összetett viszonyokról. Hogyan mutatja meg a tárgyi emlékanyag szakszerű értékelése, értelmezése, hogy milyen közösségekhez tartoztak az emberek, és hogyan látták a közösségeket, illetve ezeken belül saját magukat? Mire lehet következtetni a leletekből és mi az, amire nem?
A programok egyrészt az egyes régészeti korszakok különféle közösségei: az őskorban a faluközösség, népcsoport (amit anyagi kultúra alapján határoz meg a régészet), a római korban például a hadsereg, foglalkozások, társadalmi csoportok, közigazgatás, a középkorban a szerzetesrendek, városi és falusi közösségek, céhek, titkos társaságok köré csoportosulnak majd.
Mivel azonban mai régészetben is egyre többször használjuk a közösség fogalmát, valamint a különféle közösségek egyre fontosabb szerepet kapnak a szakma életében is, a Régészet Napja 2017 azt a kérdést is vizsgálja, hogy milyen módon kötődhetnek a mai közösségek azokhoz a múltbéli csoportokhoz, amelyeket a régészet kutat. Részt vehetnek-e a közös múlt feltárásában, és ha igen, hogyan? Mit jelent a közösségi régészet ma a magyarországi intézmények számára?
A résztvevő múzeumok, örökségvédelmi intézmények és egyetemi régészeti tanszékek a korábbiakhoz hasonló, színes programokkal fogadják az érdeklődőket az ország számos pontján. Május 26-án, pénteken elsősorban a gyermek- és iskoláscsoportokat, 27-én, szombaton pedig a családokat és felnőtteket várják majd.
A 2017-es Régészet Napja szervezői:
Herbst Anna régész
Király Ágnes régész, a Magyar Régész Szövetség tagja
Dr. Lassányi Gábor régész, egyiptológus, a Magyar Régész Szövetség elnöke
Mag Hella művészettörténész, régész
Mérai Dóra régész, művészettörténész, a Magyar Régész Szövetség alelnöke
Szabó Orsolya régészhallgató, pszichológushallgató, a Magyar Régész Szövetség Ifjúsági Tagozatának tagja